Igen kérem, kezdek rájönni így 30 évesen, hogy értelmetlen. Nem vezet sehova. Vagy igen, de egy olyan helyre, ahol nem érzem jól magam. Biztos a nem olyan jó indulás miatt volt bennem, hogy bizonyítani akartam elsősorban magamnak, másodsorban az egész világnak: képes vagyok rá! Hogy mire? Már nem is tudom... Sok mindent elértem, amire büszke is vagyok, csak az út végén magányosan állok és nézek körbe: megérte? Egyre inkább állítom: nem.

Ezúton is elnézést kérek azoktól, akiket ezzel megbántottam. Amikor úgy gondoltam, hogy én jobban tudom, hogy nekem igazam van és ha nem is így volt, addig bizonygattam, hogy így van, míg a másik fél ráunt, mert látta a makacsságomat. Segítséget kérni nem szégyen. Talán ez az, amit ebből meg kell tanulnom. És még azt, hogy ha valami nem tökéletes, attól az még lehet a legjobb is. Ezt másoknak is üzenem! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.