Lakást vettem. Lassan két éve. Öröm. Egy ideig. Aztán jön a bürökrácia útvesztője. Hosszú ideig. Jelenleg épp egy olyan lakásban lakom a lakcímkártyám szerint, ami nem is létezik. Viszont valamiért az Okmányiroda, az Elmű és a Főgáz tud róla. És vettem egy lakást, amiről papírforma szerint senki sem tud. Ez akkor derült ki, amikor az előző tulajt kényszerkijelenteni szerettem volna, mert ő nem tette meg. Hja kérem, nálam ez sem megy egyszerűen.
Telefonon megkerestem T. Okmányirodát, hogy akkor most mi is van? Elmondták. Szedjem össze a következőket: adásvételi szerződés, lakcímkártya és a társasház alapító okirata. Összeszedtem, kiegészítve pár egyéb hivatalos papírral, hogy ne érhessen meglepetés. De ért!
Először is nehezen értik meg, hogy mi is a problémám. Aztán megértik, majd közlik velem, akkor ez nem lesz ilyen egyszerű. És valóban nem az. Ugyanis kiderült, hogy egy lakást "csak úgy" nem lehet kijavítani, akkor az egész társasházat kell. Ahhoz viszont minden lakást értesíteni kell, mindenkit egyenként behívni, hogy új lakcímkártyát kapjon. Remélem én nem a sor végén leszek. Mert utána már kaphatnék felvilágosítást a saját lakásomról. Hogy kik is vannak oda még bejelentve. Mert őket ugyebár ott fogja keresni a rendőrség, az APEH és a VPOP. És ők éjjel jönnek, vagy hajnalban, biztos, ami biztos...
Szóval most reménykedem, hogy hamarosan jelentkezik T. Okmányiroda és rendeződik, hogy hányas lakásban is lakom valójában. Addig tovább járom a kálváriámat a be nem fejezett lakásommal és igyekszem élvezni az életet. :)
Te is tedd ezt!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.