Péntek este lementünk a Romkert nevű műintézménybe, két nőnemű egyed, szoknya, miegymás. Azt amit ott tapasztaltam, meg kell osztani. A korosztály inkább 25-30 körüli, persze szórás mindkét irányba megengedett, de nem túl tipikus. Én kis naív abban éltem, hogy élőben könnyebben megy az ismerkedés. Na de nem itt. Itt mindenki a saját jól bejáratott felsőbbrendűségével, meredt arccal (szerintem a pasik is a sminkjüket féltették...) bámul körbe, s közben stíröl. Esze ágában sem lenne megszólítani egy nőt, esetleg táncba hívni, mert ahhoz nincs elég vér a pucájában. Nekem emellett még a zene sem jött be, tehát egy idő után jobbnak láttuk, ha meredt arcú barátainkat hagyjuk merengeni a műmellű, műszájú cicababákon és továbbálltunk a ZP felé.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.