Üdv!

Barátnőm terápiás célzattal küldött ide, igyekszem magam öngyógyítani a kedvéért és persze magamért is. Gondoltuk, ha írok, akkor könnyebben veszem a mindennapokat, amikkel alapjában véve nincs semmi gond, csak néha nehéz megélni őket.

Neki ezúton is üzenem, hogy a trükkös név miatt várom szeretettel a fodrász-kritikáit, hátha rá ez lesz terápiás célzattal és végül megtalálja majd a hőn áhított hajászt, aki egyszer csak frizurával lepi meg és nem egy egyszerű hajpamaccsal. Én drukkolok neki! ;)

Ma egyébként rengeteg életbölcsességgel lettem gazdagabb, ugyanis hétvégén a legújabb exbarátomtól - igen kérem, nő a számuk :) - hallgattam végig, hogy nincs velem semmi gond, sem kívül, sem belül, de sajnálja és inkább lelép. Paff! Inkább mondta volna, hogy utálja, hogy káromkodok, vagy ahogy a kenyeret vajazom, de ne ezt. A félelmetes pedig az a dologban, hogy nem ő az első, aki így nyilatkozott. Tehát utána kéne járnom, hogy mi a gond. Velem van, vagy csak a kiválasztottjaimmal? De erről még biztos ejtek szót későbbi írásaimban. És persze az életbölcsességekről is.

Szívem szerint egy el nem küldött levéllel kezdtem volna ezt az egészet, ami ma született, de a címzetthez már nem jutott el. Nem tudom, hogy gyávaságból-e, vagy az ész diadala volt, egyszer ez is kiderül.

Összefoglalva: azért kezdek el írni, hogy hátha ki tudom magamból hámozni a saját kérdéseimre a saját válaszaimat. Remélem sikerül.

Addig is csupa szépet! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.